Ritka alkalom, hogy olyan filmeket nézhessen az ember, melyek soha semmilyen csatornán, sem moziban vetítésre még nem kerültek. Tömény tartalmuk néha súlyos gondolatokat ébreszt, máskor könnyed formában szórakoztat. Nekem minden alkalommal megálljt parancsolnak ezek a szösszenetek. Mert tudom, olyan emberek álmodták ezeket a filmeket, akiknek az élete másként alakult. Falakon túl kócos álmokat fésülgetnek forgatókönyvvé, és mutatják be örömmel egyedi világukat.
A Zsirai Fogyatékosok Otthonának lakói hat éve foglalkoznak filmkészítéssel. A nagyszerű kezdeményezés immár országos méretűvé nőtte ki magát. Az „Álmodtam egyet” VI. Speciális Országos Filmfesztiválra minden eddiginél több alkotás és alkotó érkezett az idén Zsirára. A Maár Gyula filmrendező emlékére szervezett találkozót a rendező felesége Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművész, a „Nemzet Színésze” is megtisztelte, és közel egy órán át mesélt, beszélt lendületesen, állva a lelkes közönség kérdéseit.
Ez a kiváló kezdeményezés a LISZI Iroda szervezésében ellátogatott Szombathelyre is, és az alkotók, segítők Oladon mutatkoztak be az érdeklődőknek. A rendezvényt dr. Takácsné dr. Tenki Mária kulturális, civil és társadalmi kapcsolatokért felelős tanácsnok nyitotta meg. A vendégek nevében Hollósi Péter intézményvezető beszélt az indulásról, a Szalai Péterné által szervezett hatodik filmszemléről, illetve bemutatta az Őri Eszter vezette Peresznyei Fiókintézmény csapatát is.
A filmek vetítését követően Lovass Tibor projektmenedzser beszélgetett a vendég alkotókkal és Fábián Gáborral, aki elkezdte a filmezést, és a színpadi mozgást az otthon lakóival. Egy könyvbe írta le az öt év tapasztalatait, az alkotói folyamatok kialakulásának történetét. Vannak, akik számára a film egy speciális lehetőség arra, hogy kommunikáljanak - mondta a szakember. A szótlanságuk, némaságuk magyarázatát a filmjeikben közlik. Itt fejtik ki mindazt, ami mélyen, talán éppen a kollektív tudattalan szintjén van jelen bennük, és mivel sok esetben nem ők az elbeszélők, hanem önmaguk árnyszemélyisége, a film nyelvezetét, eszközeit használva bátrabban fogalmaznak.
Az alkotó lakók közül Szabó Attila elmondta, hogy azért készítette el saját filmalkotását, mert szerette volna megmutatni a zsirai valóságot, a barátságot, a szeretetet, a hűséget, az őszinteséget, a kikapcsolódást és a büszkeséget. Kiss Feri tolószékéből bölcsen tette hozzá, a recept nem más, mint egy jó csapat. „A jó közösség, a jó csapat hiányában a jó ötlet is kevésnek bizonyulhat, mert együtt minden könnyebb.” Pötös Joli szerint a filmezés számára egy álom, illetve a jövő megvalósulása. „Ami kívülről létezik és, ami belülről jön, ezt szerettem volna láttatni” – emelte ki a boldogan mosolygó alkotó.
A filmről beszélgetés izgalmas meglátások fűzérének bonyolult képletét eredményezi. Nem csoda, hiszen szeretjük a filmeket, és van véleményünk azokról. A film a térben és az időben egyszerre működik. Informál, magyaráz, rávilágít hétköznapi dolgokra és észrevétlenül hat az agyunkra és a testünkre. Ez persze attól függ, hogy milyen filmet nézünk. Lehet romantika, vígjáték, horror, vagy éppen dokumentálás a film premisszájának feldolgozási terület, egyaránt hatással van ránk. Elsősorban érzelmeinket csalogatja elő, és csak néha döbbenünk rá arra, hogy olyan területeket nyit meg a személyiségben, amelyek egyébként többnyire zárva vannak. A film egy sajátságos nyelvezet, amely speciális látásmóddal segíti az alkotónak kifejezésre juttatnia gondolatvilágát egy-egy alaptézisről. A karakterek formálásával, a konfliktus bemutatásával máris érthetővé válik a médiumokban közölt hírek sokasága is. Mert az emberek többsége olvassa, látja, hallja a gyomorszorító híreket, de önkéntelenül keresi is az azok megértéséhez vezető utakat. És ezt a film, de a színház is megadja. Itt érti meg az egyes cselekedetek mögött rejlő motivációkat, az aprólékosan kidolgozott karakterekből.
A Zsirai Országos Speciális Filmszemlére két esztendeje a NMHH Médiatanácsa is felfigyelt, és technikai eszközökkel támogatja a győzteseket, a résztvevő alkotó közösségeket. Mert valóban a közösségen van a hangsúly. Az alkotó közösségen, amelynek középpontjában, mint mindig, az ember áll.
